Pétchy kúria - Papos község

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Pétchy kúria

Nevezetességek

Péchy László az Ecsedi láp lecsapoló és Szamos balparti Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat első igazgató főmérnöke.
Ebből az alkalomból emlékezünk rá Fejér László a Vízügyi Levéltár és Könyvgyűjtemény ny. igazgatója tollából.


Ha a magyar reformkor kiváló vízmérnöke és első mérnök-akadémik
usa Beszédes József a magyar paraszt jellemvonásaként azt emelte ki, hogy "győzős ott, ahol testi erő is kell a nemzetnek, tehát a mezei gazdálkodásban, földásásban és töltésépítésben", - akkor a 19. századi magyar nemesség szép jellemvonásaiként a becsület, és a közjóért önként vállalt hűség említhető. E szép jellemvonásokat testesítette meg PÉCHY LÁSZLÓ az Ecsedi láp lecsapoló és Szamos balparti Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat első igazgató-főmérnöke.

Hősünk hét évvel a kiegyezés előtt, - tehát 1860-ban - az akkori Szatmár vármegyei Dobrács-Apátin született. Ha születésének dátumát tekintjük, akkor korosztályával együtt Ők voltak - Nemeskürthy István közismert kategorizálásával élve - a "kőszívű ember unokái". Fiatal évei a második magyar reformkor időszakára esnek, amikor az ország hatalmas és nem is sikertelen erőfeszítéseket tett az európai felzárkózás irányába.

Ez volt az a korszak, amelyben a Tisza-szabályozás munkái évtizedekre munkát adtak - egyfelől az egykori ártéri gazdálkodástól elesett, abból immár megélni nem tudó szegény emberek kubikos-seregének, - másfelől a folyószabályozások teret nyújtottak a közjóért munkálkodó magyar mérnököknek.

A "mérnök" a 19. század utolsó harmadának irigyelt hőse volt, akit Jókai Mór hallhatatlan prózája is megörökített, s amely foglalkozás számos fiatalra is komoly vonzerőt gyakorolt.

Nem volt ez másként Péchy László esetében sem. Szatmárnémeti városa rendőrkapitányának tehetséges fia érdeklődésével szintén a műszaki és természettudományokat tüntette ki. Családi anekdota szerint, mikor a leérettségizett fiatalembert édesanyja azzal állította választás elé: ha diplomát akar szerezni, a költségek előteremtésére el kell adja a fiát illető birtokrészt, Péchy László inkább az örökségről mondott le.

Péchy műszaki tanulmányait az akkori Európa egyik leginkább jegyzett intézményében, a Zürichi műegyetemen folytatta. Annak, hogy a korabéli magyar fiatalok gyakran választották a bécsi, prágai, vagy zürichi műegyetemet, egyéb megfontolások mellett az is oka volt, hogy a budapesti műegyetem ezidőtájt válságos évtizedét élte át. A hirtelen megugró műszaki fejlődéssel az egyetem oktatói kara és képzési struktúrája nem tudott lépést tartani. A szakmai körökben érlelődő kritika nyílt kirobbantásában vezérszerepet játszó műegyetemi hallgató, Kvassay Jenő támadásainak köszönhetően az akkori kultuszminiszter, Trefort Ágoston alapvető reformokat vezettetett be a magyar műszaki felsőoktatásban.

Péchy László zürichi évei alatt mindebből kimaradt. Nem maradt ki azonban a magyar diákok kinti kulturális önszerveződéséből. A magyar dalárda és zenekar megszervezésében vezető szerepet vállalt. 1882-ben zsebében mérnöki diplomájával visszatérve hazájába mérnöki szolgálatát a gyulai folyammérnöki hivatalnál kezdte meg. Innen rövid idő múltán Szegedre került, az akkori neves folyammérnök, Reöck Iván mellé. Az ő oldalán vett részt a szegedi árvíz után elrendelt Maros-szabályozási munkákban. Itt szerzett tapasztalatait bővíti, hasznosítja a dél magyarországi Ferenc József - csatorna építési munkálatainál.


Amikor 1895-ben a frissen alakult Ecsediláp lecsapoló és Szamosbalparti ármentesítő Társulat meghívja igazgató főmérnökének - a fiatal 35 esztendős szakember, aki részese volt az 1880-as évek második fele tiszai árvizeinek - már gazdag tapasztalat birtokában van.
A társulatba szerveződő földbirtokosok szintén túl vannak már néhány korábbi eredménytelenül végződött, vagy csak féleredménnyel járó vízi munkálat tapasztalatán.
Péchy László a társulat munkaprogramjául elfogadott terv alapján az alábbi feladatokat tűzte ki célul:
- gondoskodni kell arról, hogy az ecsedi lápot tápláló külvizek kiöntés nélkül levezetést nyerjenek a szabályozott Krasznával a Tiszába.
- a lápra hulló csapadék vagyis a belvizek megfelelő csatornahálózattal levezetést nyerjenek a Szamosba illetve a Krasznába, végezetül
- a Kraszna jobb partján és a Szamos bal partján olyan árvédelmi töltések épüljenek, amelyek megakadályozzák az árvízi elöntéseket.

Megemlékezésemet talán azzal kellene folytatnom, hogy mi mindent hajtott végre a társulat Péchy László műszaki vezérlete alatt. Szíves engedelmükkel én még is eltérnék ettől. Inkább abba engednék bepillantást, milyen körülmények között dolgozott akkortájt egy társulati igazgató főmérnök.
A társulatnak az első időkben saját székháza nem volt. A társulati vezérkar Nagykárolyban két egymáshoz közeleső épületben ütött tanyát. Telefonhálózat akkor még nem létezett, de postai távírószolgálat már igen. Esti világítást a petróleumlámpa jelentette, s a levelek, tervek kézzel írattattak írógép szintén nem lévén. Közlekedési eszköz a vasúton kívül a főmérnöki könnyű "homokfutó". Műszaki segédszemélyzet a kezdetekkor 5-6 fő, köztük 2-3 mérnök. A csatornák és gátak bejárása egy-egy alkalommal 8-10 napig tartott. Ilyen feltételek mellett végezték a régiót mindmáig meghatározó hatalmas műszaki munkálatokat - esetenként több száz kubikos munkáját egyidejűleg irányítva.
A munkák ugyanis 1895-től alaposan beindultak, az első nekifutás majd 10 esztendeig tartott. Ezen idő alatt sikerült az alapvető feladatokat elvégezni, s a következő időszak a menetközben bekövetkezett változásokhoz történő rugalmas műszaki alkalmazkodás teendőit rögzítette. Jelentős pillanat volt a társulat életében az esemény, mikor Péchy 1895-ben tett ígéretét betartva, 1898-ban a társulat elnökét, Károlyi Tibor grófot homokfutóján száraz úton vitte keresztül az egykori lápon Börvelytől Tyukodig.
A még megoldandó feladatok közé tartozott a belvizek levezetését, illetve a befogadóba történő bevezetést lehetővé tevő szivattyútelepek építése. Ezek sorába tartozott a nagyecsedi, melynek tervezésekor a társulati közgyűlés elfogadta Péchy javaslatát, miszerint: "a gépészeti berendezés és a szivattyútelep oly méretekkel létesüljön, hogy az előállított elektromos áram a mezőgazdaság céljaira is felhasználható legyen."
Az építkezés már a világháború nehézségei közepette, 1917-ben fejeződött be, igazi villanyteleppé való átalakítására pedig majd 10 esztendő múlva még Péchy László hivatali működése alatt került sor.

Péchynek a társulat érdekében 37 éven át végzett kimagasló munkáját nemcsak az egykori Ecsedi-láp földműves és birtokos népe hálálta meg, hanem a mindenkori kormányzat is, hiszen 1902-ben műszaki tanácsossá, 1924-ben kormányfőtanácsossá nevezték ki és hosszú évekig tagja volt a vízügyi szolgálat legfelső szakmai testületének, a Vízügyi Műszaki Tanácsnak.



Amikor a trianoni békeszerződés a társulat működési területének több mint a felét elvágta az anyaországtól, Péchy László a nehéz időkben is kitartott nagykárolyi őrhelyén egészen 1924-ig. Ekkor a román hatóságok válaszút elé állították: vagy ott marad a társulat irányítójaként, vagy visszamegy Magyarországra. Péchy az utóbbit választotta és családjával együtt a Mátészalkához közeli Papos községben telepedett le. 50 esztendei szolgálat után 71 évesen vonult nyugállományba, de még sokáig segítette tanácsaival szeretett kollégáit. 1948 szomorú telén hunyt el 88 esztendős korában. Amikor alakját megidézzük, már csak kevesen vannak, akik személyes emlékeikben is őrzik Őt. Ezek az emlékek is el fognak tűnni egykor, és már csak az marad az utókornak, ami Őt örökké éltetni fogja: műszaki alkotásai, amelyek jelentősen átformálták az egykori táj képét, s lehetőséget nyújtottak az itt élőknek emberibb életkörülmények megteremtésére.
Fejér László ny. igazgató Vízügyi Levéltár és Könyvgyűjtemény.

Utószó:
A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság ápolja és őrzi a nagy előd emlékét.
1994-ben a Nagyecsedi ipartörténeti műemlék szivattyútelepet Péchy Lászlóról neveztük el. 
 A szivattyútelep épülete falán Péchy portréját ábrázoló domborművet avattunk.
1998-ban a Tíborszállási Általános Iskola felvette Péchy László nevét.
Igazgatóságunk 2005-ben Péchy díjat alapított az iskola diákjai részére. A díjat minden évben a nyolc éven át kiválóan tanuló két diáknak ítéli oda a tantestület.
Sírját a paposi temetőben az Önkormányzat gondozza.
A Felső- Tisza-vidéki Vízügyi Történeti Gyűjteményben őrizzük diplomáját, személyes tárgyait, fotókat, terveket, társulati iratokat, melyek az érdeklődők és a kutatók rendelkezésére állnak.
Elek Andrásné múzeumi ügyintéző.



 
 
 
 
 
 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz